Elsőzni ér? Esküszöm, én még soha, seholsenem, de most úgy kedvet kaptam! Ne utáljatok nagyon, jó?! :)

lóxart. Reggelig te is ki leszel baxva innen. :D :D :D

@gyvy: :D

@gyvy: Na, lóverseny-tippeket már tuti, hogy nem tőled fogok kérni! :D

@Чапаев: Meg nem tudhatod. Lehet felkel Michaela es kibasz mindenkit :)

@gyvy: @Muha: olyan szépen kérte, nem volt szívem kimoderálni:)

Na, hogy jóvá tegyem bűnöm, akkor egy kis on-topic! :D
A boldog ember piszok rossz fogyasztó, a párok, a családok, kisközösségek sokkal ésszerűbben költenek, és kevésbé manipulálhatók marketingeszközökkel, mint az egy fős szingli háztartások. A boldogtalan szingli pláne kiemelkedően jó fogyasztó, hisz magánéleti frusztrációt többnyire fogyasztással vezeti le. Szakítások által generált csokizabálás, seggrészegre vedelődés, vásárlási düh, estébé, ugye.
Összegezve: a boldogság rosszat tesz a fogyasztásnak, ezáltal a nemzetgazdaságnak is, tehát ami az egyénnek jó, az társadalmi méretekben káros, azaz valami el van baszva, nagyon! :D

Onolok en is:

Ne hozz dontest, ha ideges vagy;
Ne tegy igeretet, ha boldog vagy.

@Чапаев: ez egy nagyon érdekes összefüggés, és tényleg igaz:)

@Muha: de a boldogság mint tudjuk csak percekben mérhető, így talán a házassági ígéretek nem is boldogan születnek:)

@michaela77: én non-stop boldog vagyok. :D

Nem első...:((( :DDD

@Muha: és honnan tudod, hogy ez a boldogság, ha sosem vagy boldogtalan?:)

Amúgy éppen nemrég olvastam egy cikket, hogy régen azért volt holtomiglan, mert sokkal rövidebb volt az átlagéletkor.
Betegségek, háborúk, stb., és nem sokat kellett kibírni egyetlen emberrel.
Most meg annyira megemelkedett az átlagéletkor, hogy egy emberrel 40 évet kellene leélni, az okosok szerint meg ez lehetetlen.
Bárcsak találnék magamon kívül még egy embert, aki meg pont erre vágyik:)

A nagyapám már sokkal boldogabb mint bármikor. Már halott. Megszabadult a rohadék nagymutertól! :)

@Nard: hát ha szegény nem látott rá jobb megoldást...:)
Ha hinnél a lélekvándorlásban gondolhatnál rá úgy, hogy azóta valami olajmágnás és háreme van:)

Talán azért mert manapság már nem kell leélned az életed (legalábbis a föld ezen részén) egy olyan emberrel, akit nem szeretsz, csak azért, mert ez a társadalmi elvárás. Aki tudja a megfelelő keretek között kezelni, az így boldogabb lehet, szerintem.

Én úgy vagyok vele, hogy ezt a kis időt, amit itt ezen a bolygón töltök szeretném olyan emberekkel tölteni és olyan dolgokat csinálni, hogy azt mondhassam majd a végén, ÉLTEM és boldog voltam! Nem csak megvolt, köszönöm, ennyi!

Én ebben a kérdésben, outsider vagyok!:)

@Bundabandi: és szerinted nem estünk át a ló túloldalára, hogy túl könnyen szakítunk és a tökéletest hajszoljuk?
Persze nem konkrétan rád gondolok, tudom, hogy te nem, de úgy általában az EMBEREK:)

@Kovács Tomi: hát úgy könnyű:)

@michaela77: :) És ennek én annyira örülök..:)))

@michaela77: csak tudom és kész. :D

amúgy meg ajánlom az owen wilsonos midnight in paris filmet.
cukkermukker, meg ilyen mindenki a múltba vágyik vissza aztán lófasz

nincs kedvem ma véleményt formálni

@Muha: láttam, két hete néztük meg hétvégén:) Tényleg cukimuki:D

@michaela77: ezért írtam, hogy aki a megfelelő keretek között tudja kezelni. Mert valóban sokan már az első problémánál feladják és inkább keresnek mást, aki nem feltétlen lesz jobb, mint az előző.

Mi az a pont, amikor azt mondod, már nem éri meg feladnom magamból dolgokat azért, hogy működjön? Van aki túl hamar vált és van aki nem elég erős, hogy valaha váltson... egyik sem jó. De talán a mai világ abból a szempontból jobb, hogy nem ítélnek el (annyira) ha mersz változtatni és kilépni.

Másik kérdés, hogy nem fecsérled-e el az életed azzal, ha nem tudsz megállapodni valaki mellett? Mert végső soron társ az kell, főleg majd életed végén!

@Bundabandi: éppen az utolsó bekezdésed a dilemmám nekem is. Biztosan nem jó az sem, ha egész életünkben csak igazit keresünk, aztán ott vagyunk 60 évesen úgy, hogy nem volt igazán hosszú távú, nyugodt, biztonságos kapcsolatunk.

@michaela77: Na ez az! Mert akkor hiányzik majd rohadtul, hogy legyen melletted valaki! Mikor majd más már az unokákat terelgeti, te meg ott ülsz a macskákkal! :D De tényleg, a környezetemben volt pár ilyen ember...

Csak hogy genyózzak, olyan fontos, hogy legyen társ? MINDENKÉPPEN?

@Nard: Szerintem nem, sokan csak azért is bele mennek valami egészen elcseszett kompromisszumba, mert félnek az egyedül léttől. Így aztán mindegy ki, csak valaki legyen mellettük, mert egyedül még rosszabb, holott, pont nem.

@Nard: jó kérdés. A nők szerintem ebben a tekintetben "társasabb" lények, mint a férfiak.
Persze szokták mondani, hogy inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban.
De én pl. igen, arra törekednék, hogy egy jó társsal. Valahogy nekem úgy teljes, ha megoszthatom az életemet, ha van valaki, aki fontos.
De természetesen nem mindenképpen.

@michaela77: Szerintem sem mindenképpen. És inkább egyedül, mint egy rossz kapcsolatban... DE! Azért a fiúkat megkérdezném cirka 30-40 év múlva, hogy mennyire lennének egyedül!

"De én pl. igen, arra törekednék, hogy egy jó társsal. Valahogy nekem úgy teljes, ha megoszthatom az életemet, ha van valaki, aki fontos. "

Én is!

@Bundabandi: én is filozofáltam ezen valamelyik hétvégén, hogy ha ne adj isten az ember beteg lesz és nincs aki letörölje a nyálat a szája széléről, biztosan akkor sem bánja, hogy talán kicsivel több kompromisszumot kellett volna kötni és akkor most lenne mellette valaki? Vagy talán nem kellene a tökéletest keresni, hiszen ő sem az?

@Bundabandi: 30-40 év múlva? Simán 67 évesen fogok ülni a nagyfröccsöm felett a törzshelyemen.:D

@Kovács Tomi: és ha megbetegszel? és ha utcára kerülsz? és ha úgy érzed, hogy senki sem szeret? és ha valami mély trauma ér, és senki nincs akivel megoszd, aki enyhíthetné?

@michaela77: Mély trauma megtörtént már fiatal koromban, olyan dologgal élek együtt, amivel más lehet nem lenne képes, és mégis élek, evvel együtt, ha megbetegszem? Akkor meg annyi, h, ha halálos minél hamarabb legyen vége, nem akarok egy gyógyszerek tömkelegén vegetáló véglény lenni..

@Kovács Tomi: nem hiszem, hogy ez kívánságműsor. Bárkivel előfordulhat, hogy mondjuk hosszú hónapokra kórházba kerül. Akkor nem lehet esőben sétálni, lemezt hallgatni, egy csomó mindent, ami boldoggá tesz. Olyankor nem lenne jó egy emberi lény, aki megpróbálja pótolni ezeket, akinek fontos vagy?

@michaela77: Akin azt látom, h aggódik, félt, idegeskedik, miattam? Nem, nem hiszem..

@Kovács Tomi: érdekesnek találom a gondolkodás módodat, még ha azonosulni nem is tudok vele.

@michaela77: Nem is kell vele azonosulni.:) Sokan nem is értik miért így gondolom, ahhoz, h ezt értsd, ismerned kellene személyesen.:D

@michaela77: ezzel egyetértek!

@Kovács Tomi: aztán majd az elfekvőben ott leszel tök egyedül, se család, se semmi... Nagy a szátok ilyenkor még!

@Kovács Tomi: "Akkor meg annyi, h, ha halálos minél hamarabb legyen vége, nem akarok egy gyógyszerek tömkelegén vegetáló véglény lenni.. " Tisztára, mint az exem! Ő inkább most meghalna, mert úgy sincs semmi értelme az egésznek, ha holnap elüti az autó azt sem bánja.... ahhh

@Bundabandi: Jó lesz, majd elszórakoztatom magam, mint behugyozok míg kiérek a folyosóra a rolls-royceal.:D

szerintem aki visszavágyik a múltba annak nincs elég önbizalma és nem elég optimista

@Bundabandi:

Az egyik barátomat tudom felhozni példának, nem egy bunkó, nem is mondanám rossz pasinak, nagy medve, de nem él kapcsolatban sok éve. Egyszerűen jobbnak tartja ha egyedül van. Szereti a gyerekeket, nagyon jól elvan az öccse gyerekeivel. Nem magányos. Sok nő szerintem összetenné a kezét (a lábait meg szét) egy ilyen pasiért :)

@michaela77: üdv!
Most kukkantottam ide, tetszik ez a kezdeményezésed, hogy egy-egy ilyen témát megvitatsz, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz belőle (szerintem sok témaelterelős ember is van errefele, de ez a magánvéleményem, legfeljebb megköveznek vagy széttrollkodnak engem). Mindenesetre sok sikert!

A témához, két kérdésem van, illetve a következő mondatokhoz:
"Mennyire gyakori a normális értékrend egy olyan világban, amely szinte minden erkölcstelenséget elnézhetőnek és megmagyarázhatónak tekint?"

Szerintem a normális értékrendet és az erkölcstelenséget is definiálni kéne. Ezeket a kifejezéseket azért nem szeretem, mert ebben benne van az, hogy magad mások fölé helyezed. te értékrended A normális, és te vagy AZ erkölcsös. Szerintem ezek a fogalmak relatívak...

A másik:
"Most meg annyira megemelkedett az átlagéletkor, hogy egy emberrel 40 évet kellene leélni, az okosok szerint meg ez lehetetlen.
Bárcsak találnék magamon kívül még egy embert, aki meg pont erre vágyik:) "
Tegyük ehhez hozzá: MOST vágysz erre. A vágyak simán változhatnak a megélt dolgok és a változások függvényében...

@Kovács Tomi:

"Akkor meg annyi, h, ha halálos minél hamarabb legyen vége, nem akarok egy gyógyszerek tömkelegén vegetáló véglény lenni."

Igazad van. Én is így vagyok ezzel. De pl ha lebénulnék vagy valami.

@TBal: köszönöm a jókívánságokat, de egyelőre úgy látom, nem túl nagy a piac az ilyen blogra, úgyhogy nem sok jövőt jósolok neki:)

A normális értékrend és az erkölcstelenség: valóban, bizonyára van egy alapszint, amit mindenki elfogad, de onnantól kezdve szubjektív a dolog.
Számomra ami igazán értékrendnek nevezhető, ha az ember tisztességes a másikkal, ha felismeri és elismeri az értékeit, ha tisztában van a saját hibáival, így a másikban sem a hibátlant keresi, ha korrekt módon áll egy kapcsolathoz és nem rabolja senki idejét, akivel nem gondolja komolyan, ha a másik viszont komoly kapcsolatot keres.
Azt hiszem ezek az alap pillérek.
Erkölcstelen pedig több vasat tartani a tűzbe, "lenyúlni" egy kapcsolatban élő embert egy másik mellől (tudom, kettő kell ehhez is, de manapság olyan elfogadott már, hogy simán kezdek valakivel, akinek már párja van), a saját kényelmed érdekében hitegetni valakit.

Abban igazad van, most vágyom erre. Sok tapasztalattal a hátam mögött. Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy újra a keresgélős időszakot sírnám vissza, de hát ki tudhatja biztosan...:)

@michaela77: ez így korrekt, pár ponttal azért vitatkoznék - na, nem az ellenkezőjét állítom, hanem csak azt, hogy nem feltétlen fekete a dolog, hanem kicsit szürkés:
A tűzben több vasat tartás nekem nem annyira egyértelmű, azért kell egy kis idő, amíg kiderül, hogy egy illetővel mi a helyzet, és ez nem jelentéktelen időmennyiség. Közben meg lehet, elszalasztasz valakit, akivel működhetne a dolog. SZóval, azért én nem vagyok teljesen ellene a dolognak.

A páros emberre hajtást sem érzem teljesen rossznak, ha egy bizonyos szintet nem halad meg az érdeklődés erőssége. Szerintem az ember saját kapcsolata az ember felelőssége, és nem a harmadik félé. A harmadik fél mondhat nemet, de ez a "kikezdés" simán előhozhat olyan problémákat is a kapcsolatban, amik addig a szőnyeg alá lettek söpörve - és így vezethet egy jobb kapcsolathoz (ha megoldható és meg akarják oldani), vagy szakításhoz (ha nem megoldható/lusták megoldani). Szerintem ez összességében éppenhogy jó hatást vált ki.
A normális közeledésről beszéltem, nem pedig zaklatásról - azaz amikor a közeledő fél épp a másik örömét keresi, nem azt veszi el...

@michaela77: Mármint mire vágyik, rövidebb átlagéletkorra?! ;)

punny ...
(kaja-kóma, koffein-elvonással súlyosbítva)

Erkölcsről nem vitáznék, mint ahogy ízlésről sem. Ha a párhuzamos futtatás, meg a keresztbecsalás közösségi norma, akkor az a deviáns, aki nem teszi. pont.

Persze le lehet vetíteni egyénre is, csoporttól függetlenül, hogy akkor nem csinálom mással, ami nekem sem esne jól, de ilyen alapon azt is le lehet vezetni, hogy fekete öves, 3 danos pinabubusok nejét levarrni egyáltalán nem erkölcstelenség... :)

*böff*
mingyár olvasok...:)))

@gyvy: egészségedre! :P

@Bundabandi:
Óhh, köszönöm, drága. :)))
Mosvolt időm reggeliznitízóraizniebédelni...

A posztban vázolt probléma tekintetében még nem alakítottam ki az álláspontomat. Meg aztán Michaela úgy is kimoderájja. :D :D :D

Amúgy azon töprengek, hogy vajon zombiszezonban nem-e lehet mégis a hullaházban jó kis csihi-puhikra futni... :D

@TBal: a több vasat tart-nál nem a kapcsolatok kezdetére gondolok, hanem ha valaki már "elkötelezte magát", és mellette futtat még pár projectet.

Az ember saját kapcsolata a saját felelőssége, valóban. Csak én azt hiányolom, hogy manapság nem gondolunk bele, mit éreznénk, ha velünk tenné ezt valaki. Persze, csak olyan kapcsolatba lehet belemászni, ahol nincs rendben valami... De ez a belemászás csak néha lehet jó hatású, máskor talán a kapcsolat éppen akkor jöhetne helyre, ha nem mászna bele senki...

Túl lelkis téma volt ez a népeknek itten, vagy csak szerda volt, hovatovább! :D

elalutt a poszter?

P
O
S
Z
T
O
T
!

:)

@michaela77: OK, bár számomra a "több vasat tart" szólás azt takarja, hogy az oka az, hogy ha az egyik nem jön be, akkor van tartalék. De mindenki használja, amire akarja :)!

Hát, hogy egyes kapcsolatok pont akkor jönnének helyre, ha nem másznak bele... hát, azért erről nem vagyok meggyőződve. Nem feltétlen a harmadik felbukkanására gondolok most, hanem arra, hogy változások, helyrejövések általában kijózanító ingerek, történések hatására történnek, nem pedig csak úgy. Különben mi vezetne ahhoz a felismeréshez, hogy amit eddig csináltunk, az nem jó? Nagyon ritka, hogy egy erőteljes pofon nélkül komoly változás állna be.
Ha meg pofonoknélkül jó irányba haladnak a dolgok, ha a két fél egymás visszajelzéseit megfelelően képes értékelni, ott meg oly mindegy, hogy jön-e harmadik, vagy sem, szerintem az ilyen kapcsolat arra nagyrészt immunis.

Még egy CsP-s kommentedre reagálnék, hogy neked nincsenek titkaid, hogy elöl hagyod a mobilod és a párod simán felveheti, és ezt várod viszont... na ezzel nem értek egyet. Szerintem célszerű egy "titok" fiókot tartani a kapcsolatban, és nem kutatkodni a fiók tartalma iránt - persze, úgy, hogyelőzetesen megbeszéli a két fél, hogy milyen dolgok nem lehetnek titkok (mondjuk mert alapvetően befolyásolná a kapcsolatot, döntéseidet). Optimális esetben ebben a fiókban nincs szinte semmi, viszont mint lehetőség fontos szerintem, hogy legyen, hogy bármikor bele lehessen rakni valamit. Sőt, van, hogy az ember párja kifejezetten kéri is bizonyos témákkal kapcsolatban, hogy használja a fiókot.

Szerintem manapság könnyen és gyorsan össze lehet jönni valakivel. Két hetet sem kell kibírnod egyedül egy szakítás után, hipp-hopp leakasztod a következőt. Ez egyrészt azt eredményezi, hogy felelőtlenebbül szakítanak az emberek, másrészt azt is, hogy felelőtlenebbül jönnek össze. Nem tudom, hogy boldogabbak-e, szerintem az emberek elég ritkán boldogok.

@Kytia: Inkább a kapcsolatkezdet a felelőtlenebb. Szakítani meg épp hogy nem szakítanak könnyen. lsd a mai poszt is odaát, meg még megannyi példa nem csak a blogról.

A könnyű, gyors, "két hét sem" kijelntéseket meg cáfolnám :)

@TBal: nem írtam, hogy ezt várom viszont. Csak azt, hogy ez még sosem volt kölcsönös. A titkok megmaradhatnak anélkül is, hogy a másik fél gyanússá tenné magát és aláásná a bizalmat, szerintem.

@Kytia: nem tudom, nekem nem nagyon volt még gyorsan összejövős kapcsolatom. Ha szakítok egy darabig nem is nagyon van ingerem mást keresni, inkább csak nyalogatom a sebeimet.
Szerintem ha valaki nincs túl az előzőn és úgy kezd újba, az ritkán lesz hosszútávú.

@cyd: Igen, amúgy én is a kapcsolatkezdésre gondoltam főként. Érzik, hogy nem teljesen az, amire vágynak, de "miért ne fussunk néhány kört, időnk és lehetőségeink, mint a tenger".

@michaela77: Én csak az utolsó kettő után tartottam nagy szünetet, direkt azért, hogy ne megint az legyen, mint addig. De előtte volt, hogy sebnyalogatás helyett másokkal gyógyítottam magam, és abból volt gebasz rendesen.

"Szerintem ha valaki nincs túl az előzőn és úgy kezd újba, az ritkán lesz hosszútávú."

Így van, de sajnos nagyon sokan csinálják és ebből lesz ez az össztársadalmi csere-bere.

@Kytia: És pl ezért tud kiborítani, mikor érezte, hogy "nem az igazi" és "nem vagyunk mi kísérleti patkányok" dumával lepattitntott, majd a harmadik, negyedik jelentkezővel már belement volna egy kapcsolatba, holott ő sem volt az igazi, de ott meg a figura pattintotta le. Magánélet OFF

Mi számít nagy szünetnek? Tényleg érdekel. Vagy ez egyénfüggő? Mikor a hosszú kapcsolatom ismerkedési/udvarlási szakaszába léptem/tünk akkor is megkaptam, hogy nemrég építette le az előzőt és ő ilyenkor szünetet tart. Most így visszagondolva nemigen változott akkor sem semmi közöttünk, mert élveztük a másik társaságát. Vagy csak fiatal voltam (23) és nem fogtam fel, hogy tolakodok?

@cyd: nem csak az exről beszélt folyton?
Mert szerintem ilyenkor a nőknek max. arra van szüksége, hogy valaki meghallgassa őket, hogy valaki felhozza az önbizalmukat, nőnek tekintse őket, bókoljon ahogy az ex már nem tette.
De mivel az érzelmeiket tiporták sárba, nem nagyon nyitottak még egy újabb, mély érzelmeket igénylő kapcsolatba.

Az időintervallum szerintem nagyon tág. Van, hogy hosszú távú kapcsolatból annyira elege van az embernek, hogy pár hét elég a regenerálódáshoz. Van, hogy rövid távú után úgy szenved, hogy hónapok kellenek. Egyén- és kapcsolat függő.

@michaela77: Nem. Szóba sem került. Igazából szégyen, de fogalmam sincs mikor szakítottak, pedig ez már 10 éve volt :)
Azt tudom, hogy 3 évig tartott és ő lépett ki belőle.

"Egyén- és kapcsolat függő."
Köszönöm, nem kértem jellemzést, van önismeretem :)

@cyd: ja, nem célozgattam, hanem komolyan van aki túlteszi magát ilyenen hamar, van aki meg nem. És szerintem általában nem a kapcsolat hosszán múlik.

@cyd: Á, a kamu dumákat sosem kell elhinni. Két eset van:

1.) Bejössz a csajnak
2.) Nem jössz be a csajnak.

Utóbbi esetben szard le, hogy mit talál ki kifogásnak, hogy nincs elég szabadideje egy kapcsolatra, össze van zavarodva a szülei válása miatt, vagy túl frissek még a sebek így, egy héttel a kedvenc tengerimalaca halála után.:) Ezek csak mesék, nem érdemes számonkérni a másikon utólag, hogy bezzeg a Jószihoz eléggé felkészültnek érezte magát érzelmileg. Ő bejött, te meg nem, van ilyen. Pasik is tudnak gyönyörű magyarázatokat mondani, ha nem jön be nekik valaki és még maguk is elhiszik.:)))

Én féléves szüneteket tartottam most legutóbb, ugyanakkor azt hozzá tenném, hogy szerintem nem a szünet hossza a lényeg. Hanem az, hogy az ember ne keressen. Régen a szakítás másnapján mentem fel az internetre, hogy nehogy üres legyen a naptáram péntek estére, mert akkor jól elkeseredtem volna, és válogattam a pasikat, mint a piacon. Most meg inkább az, hogy szakítás után beállok egy egyedülálló életformára és csak afelé nyitok, akivel tényleg úgy érzem, hogy szeretnék járni. Így valahogy mélyebb az egész. De szerintem új pasi jöhet 2 hét, vagy 2 év után is, a lényeg, hogy nem arra kell koncentrálni, hogy "kapcsolat", hanem arra, hogy "a Józsi". Ha ennek így van bármi értelme.:)))

@Kytia: Kivételesen nem raktam sokat a kapcsolatba, hisz az elején jártunk és előtte felfogtam végre, ill. ráébresztettek barátok, hogy ne zizegjek ennyit a témán. Ő volt lelkesebb, aztán mégis ez lett a vége.
Nekem, mint racionalitás alapú létformának ez meg megmagyarázhatatlan. Máig sem értem és fogadok, hogy csak azért bosszant, mert ő volt az utolsó és nem a "nagy Ő" (legalább is kurvára remélem)

@cyd: Ki kell ábrándítsalak, te sem vagy ennél sokkal racionálisabb.:)
Veled is bármikor előfordulhat, hogy úgy rákattansz egy csajra, hogy csak úgy sistereg, aztán egyik pillanatról a másikra, huss, elszáll. Ő meg csak néz, hogy most mi van. Ebben nincs racionalitás. Ezek mindenféle vonzások, kémiai reakciók, fasztudjamik, nem matematikailag előre kiszámítható dolgok.
Idegesít, mert csorba esett a méltóságodon és persze ez bosszantja az embert. Kb. pont addig fog idegesíteni, amíg egy újabb Nagy Ő el nem vonja a figyelmedet.:)